Bár a vezeték nélküli egerek nem terjedtek el széles körben, fejlesztésük hosszú múltra tekint vissza.
A Logitech 1984-ben sikeresen fejlesztette ki első vezeték nélküli egerét. A korai vezeték nélküli egerek azonban az infravörös fényre támaszkodtak jelhordozóként, és ez a termék végül számos teljesítményprobléma miatt meghibásodott.
1994-ben a Logitech kifejlesztett egy 27 MHz-es RF vezeték nélküli technológiát használó egeret. Ez a technológia lett a korai vezeték nélküli egerek elsődleges kommunikációs megoldása, de olyan korlátai voltak, mint például a korlátozott átviteli távolság és a nagy energiafogyasztás. A technológia a vezeték nélküli billentyűzetek és egerek új kommunikációs technológiájává is vált.
1998-ban megalakult a Special Interest Group (SIG) a Bluetooth technológia fejlesztésére. A Bluetooth a SIG által meghatározott szabványával a 2,4 GHz-es sávban működik, a későbbi verziók folyamatosan javítják az átviteli hatékonyságot és csökkentik az energiafogyasztást. Később azonban mind a 2,4 GHz-es nem -hálózati megoldást, mind a Bluetooth technológiát alkalmazták a vezeték nélküli egereknél. 2.4 GHz-es vezeték nélküli technológia fokozatosan általánossá vált, kiküszöbölve a korábbi technológiák néhány hiányosságát, és támogatta a hatékonyabb átvitelt és az alacsonyabb energiafogyasztást. A modern vezeték nélküli egerek elsősorban Bluetooth, 2,4 GHz-es (és 5,8 GHz-es) vezeték nélküli technológiai szabványokat használnak, ami szélesebb körű alkalmazást tesz lehetővé.
